Krisztus újra a kereszten

2022.01.02

- celebkirályok korszaka -

Nagymamám az első világháború idején született. Édesanyám a második világháborúba érkezett.

Mesélte, hogyan kellett elhagyniuk menekülve a házukat. Felterelték őket egy teherautóra sebtibe, csak azt vihették magukkal, ami elfért a kezük ügyében. Semmi mást... Elképzelni se tudom milyen érzés lehetett látni, ahogyan távolodtak a házuktól (amit később szétbombáztak) és látni, ahogyan kedvenc kutyája rohan utánuk... (mert ő nem vihették)

Ahogyan azt sem tudom elképzelni mit érezhetett Apám, amikor az ablakából nézte hogyan szántják végig városunk útjait az orosz tankok és harckocsik... Vagy, hogy mit érzett, mikor nagyapámat - akit nem ismerhettem - egy orosz teherautó elgázolt. Apám még akkor csak 14 éves volt.

Azt hittem vége. Azt hittem a mi már nem tapasztaljuk meg az emberi gonoszság civilizálatlanságát. Azt hittem mi már nem adunk teret a butaságnak, hogy fejlődtünk és tanultunk annyit, hogy inkább az empátiát választjuk a gyerekes "ki a nagyobb, mert kicsi az önbecsülésem" játéknál...

Azt hittem 1990-ben eljött végre a szabadság és az igazság kora. Hogy a gonoszt végleg leráztuk és a demokrácia segítségével meg van a plusz, hogy olyan faj legyünk az univerzumban, amely fejlődik és szeret. Istennek tetsző életet él, közösségben, tiszteletben és értelemben gazdagon.

De nem így történt. Világossá vált számomra 2020 tavaszán már teljesen, hogy jöhet egy politikus jobbról vagy balról. Hinthet konzervatív vagy liberális igét, ugyanazt a gazdát választotta magának. És, hogy ezt a választást a félelem vagy az élvezet motiválta teljesen mindegy. A felelősség alól nem lehet kibújni. Még akkor sem, ha nem akarunk tudatába lenni tetteinknek vagy nem akarjuk, nincs késztetésünk felfogni mekkora kárt okozunk döntéseinkkel (vagy döntéseink hiányával).

A felelősség alól nem bújhat ki senki. Se az orvos, aki különbséget tesz a betegek között, sem a tanár, aki különbséget tesz a gyermekek között, de a pap (vagy lelkész) sem, aki csak két oltással engedi gyónni Isten gyermekeit és ezzel ismét keresztre küldi Krisztust. Se a politikus, aki inkább a nagytestvér eszköze, mint képviselő, se a senkiházi tanulatlan celeb, aki pár rongyos ezüstpénzért küldi halálba embertársait... És mi is felelősek vagyunk, ha inkább hiszünk egy hazug doboznak, mint a lelkiismeretünknek és értelmünknek. Felelősek vagyunk mi is, ha remény helyett a félelmet tápláljuk. Hogy az immunrendszerünk és az egészségünket meghatározó alapelvek (mozgás, megfelelő táplálkozás, lelki kapcsolat...stb) helyett a kísérleti kemikáliákban hiszünk.

"De ki az a Göde Imre????" tették fel a kérdést nekem némi lekicsinylő profiltalan gúnnyal.

Tulajdonképpen egy senki (hivatását tekintve portréfotós). Egy senki, aki az mondja: "Elég! Tovább velem nem!" Mert én nem engedem, hogy az az erő, ami megkeserítette nagyszüleim, szüleim életét ugyanazt tegye gyermekeimmel.

De mégsem vagyok Senki, mert Apa, Férj, Testvér és Közösségi ember vagyok. Mert én nyugodt lelkiismerettel szeretnék este a tükörbe és gyermekeim szemébe nézni. Mert a bátorságot választottam a gyengeség helyett. A hitet a hitetlenség helyett. Nem én akartam, nem az egóm, hanem a helyzet szülte meg a döntésemet. A döntést, hogy nevezhetnek bár a tudatlanok konteósnak is, de lelkiismereti kérdés miatt képviselem azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Sosem politikusként, de mindenképp empatikusként, mert nem vagyok más, mint egy körülmény szülte "szabadságharcos". Aki a "háború" után majd hazatér.

Nem dühít, ha Te, ki megtisztelsz azzal, hogy elolvasod ezt a posztot másképp gondolkodsz mint én. Ha nem érint meg, nem baj, csak görgess tovább (csak ne bújj primitív vigyorgós smiley mögé, mert az nem engem fog minősíteni). De ha igen, örülni fogok, és ígérem, minden megteszek, hogy az emberiség/emberségben lévő hitünk megújuljon és megerősödjön, még ha lokálisan is.

!És óriási tisztelet azoknak a hősöknek: orvosoknak, pedagógusoknak és minden dolgozó embernek, akik vállalják inkább a bizonytalanságot, minthogy asszisztáljanak történelmünk legkíméletlenebb elnyomásához...!

Göde Imre

képviselőjelölt / portréfotós

Fejér megye 1.számú választókerület